Rómeó és Júlia - befejezetlen

  2015.06.10. 18:01

- Vigyétek a lányt Mr. Gwide elé!

Lily, Kevin és Billy egyszerre kapták fel a fejüket. Mindannyian jól tudták, kiről van szó és ez mit jelent. De az őrök már cselekedtek is és a lány rémült kiáltása bejárta a nagytermet.

- Ne, ne, eresszenek el! Kevin!

- Lily! - a fiú kilépett felé, hogy a lány kinyújtott keze felé kaphasson

- Kevin! - bácsikája tiltó hangja megállította a mozdulatot és a szándékot egyszerre.

- Igenis...

Billy nem akart hinni sem a fülének, sem a szemének. Lily kiáltozásai teljesen elhaltak.

A következő pillanatban a bácsi nagy, lapátszerű keze csattant az ifjabbik fivér arcán. Annak haja arcába omlott, arcán -a vörös folton kívül- ott ült a tiszta düh minden apró szála.

- Soha többé nem találkozhatsz azzal a lánnyal! Megértetted?

A fiú hallgatott.

- Megértetted? - tette fel a kérdést újra a bácsi, a hangsúlyokkal szinte kiszugerálva a választ a fiúból.

- Igenis...

A férfi megelégedett a válasszal és tekintélyes, mélyen döngő léptekkel eltűnt dolgozószobája ajtaja mögött.

Billy megrökönyödve bámult a semmibe.

Kevin meg csak állt, feje félrecsuklottan úgy, ahogy a bácsi kezének lendülete adta, míg tiszta, szinte fényes könnycseppek nem hulltak a kövezetre és az térdre nem kényszerítette.

- Jaj, Kev... - Billy odalépett mellé és átkarolta a vállait - Semmi baj, na...

Pontosan tudta, hogy már baj van. De nem tudott mást mondani a fiúnak. Az pedig, elfogadva a támogatást, megmarkolta bátyja felkarján a ruhát és úgy bújt bele mellkasának ölelésébe. Könnyeinek nem volt hangja, Billy mégis értette mindegyik kétségbeesett kiáltását, dühös ordítását és vad zokogását. 

 

- Hova viszel?

- Te csak ne aggódj! Majd meglátod!

Billy megigazította a köpenyhez tartozó kapucnit Kev fején, majd kikukkantott és körbenézett az utcán.

- Jól van. Mehetünk! - kézen fogta és már húzta is tovább

Kev utána botlott.

- Uwaah, áruld már el legalább, hogy miért kellett felvennem ezt a régi vackot? 

- Nem egyértelmű? Hogy ne ismerjenek fel! 

Billy nagyon úgy tűnt, hogy ideges az utca embereit nézve. 

Végigszáguldtak a városon, az utakon, egészen a belváros szívében terpeszkedő parkig. Billy nem habozott. Kinyitotta a kaput és betessékelte a fiút. Az értetlenkedve nézett rá, de ahogy kérdésre nyíltak ajkai, a fiú tovább tolta. Hamar elérték a park közepén vizet köpködő szökőkutat. 

Előtte egy köpenybe bújtatott sötét alak álldogált, kapucnia gondosan az arcába volt húzva és az éjszaka sem segített fényt deríteni az alak kilétére.

- Bocsánat a késésért! - sietett közelebb Billy, Kevin csuklóját nem eresztve - Időbe telt, mire rávettem, hogy eljöjjön.

Az alak láthatóan meglepődőtt, értetlenkedve méricskélte a fiút és a másik kapucnis figurát.

- Ebből elegem van! - fakadt ki Kevin, indulatosan lehúzva magáról a kapucnit, láthatóvá téve hollófekete tincseit és indulatoktól fűtött zöld szemeit. - A semmiért raboltál ki az ágyamból?!

A fiú egyértelműen bátyjára volt dühös, aki csak összenézett az alakkal. Biccentett neki egyet, mire az hátrarolta fejéről a kapucnit, kiszabadítva ezzel hosszú, könnyen szálló, barna tincseit, mindig mosolygó, mindig pírral szegélyzett arcát és a hatalmas, szinte igéző varázserővel bíró barna szemeket. 

Kevin megrökönyödött a meglepettségtől.

- Lily...! 

A lány szemei könnybe lábadtak a meghatottságtól, hogy újra láthatja szerelmét. Billy elégedetten mosolygott a háttérben. Ha már nem tudott semmit sem tenni eltiltásuk ellen, legalább ennyivel megsegítette a párt.

- Megyek őrködni! - kacsintott játékosan a párosra. 

Mindhárman tudták, hogy legutoljára itt keresné őket a Gwide-villa őrsége, főleg éjjel, de egyikük sem szólt közbe. 

Ahogy a bátty beleveszett a sötétségbe, Lily Kevin mellkasának billent és jó szorosan átkarolta azt. Kitört belőle a zokogás. 

Utálta ezt az egész helyzetet, hogy nem láthatja, hogy nem beszélhet vele, hogy nem szeretheti...De most itt van előtte! És érzi, és látja és szeretheti! 

Kevin még mindig megdöbbenve bámult a semmibe, bátyja után. Billy tudta! Ez az ember, akit állandóan lehülyéz és letagadja mások előtt, hogy ő a bátyja, megjegyzéseivel számtalanszor bizonyította már, hogy nem szereti, jót tett vele. Elhozta, hogy találkozhasson a szerelmével, akitől egy felsőbb hatalom elszakította. Olyan mértékű hálát érzett hirtelen, amilyet még sosem. Arca is eltorzult egészen a hirtelen jött érzelmek miatt. 

Kevin jó szorosan átölelte a lányt, úgy, ahogy eddig sosem, még Valentin-napkor sem. Annyira örült, hogy láthatja és most kit érdekelt az, hogy ellentmondott, pontosabban ellenttett a bácsikájának. Annyira...örült...

A víz meg csak csobogott a szökőkút medencéjébe, még akkor is, mikor a fiú lehajolt, hogy lágyan megcsókolja a lányt, két kézbe fogva az arcát. A holdfény játékosan megvilágította a Lily arcán csordogáló könnypatakokat. Annyira nyomorult ez az egész helyzet, miért kellett idáig fajulnia?