Lorie-tan szekrénye
To do list

Bejegyzés:

● Pakk Japánból 2

 
Tájékozódj

● Szekrényajtó
● Hol vagyok?
● Lorie
● Parafatáblám 
● Vendégkönyv
● Reklámkönyv

 
Rókáim

>>Facebook<<
13 / korlátlan
 





Ikonra vár: -

 
Ajtó
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Az erdő rókái
Indulás: 2013-01-26
 

Szekrényajtó

38. Utolsó hetem itthon

2017.09.26. 15:55, Lorie
avagy díjátadó, helyzetjelentés, és egyebek

Utolsó hetem utolsó napját töltöm, és utolsó blogbejegyzésem írom Magyarhonból. Holnap kora este felkerekedek, és ismét elrepülök Angolföldre, ahol hivatalosan is kezdetét veszi az új életem. A napokban sokat konzultáltam a csomagküldőkkel, a családdal, tegnap pedig végre, végre megérkezett mindkét bőröndöm kintre, holnap pedig én magam is követem. A repülőjeggyel is volt egy jó kis köröm, ugyanis a Luton-ra tartó járat igen népszerű lehet, ezért csak 48 órával felszállás előtt nyitják meg az utasfelvételt. De remélhetőleg mindent jól csináltam, a repjegy is a kezemben van, a kézipoggyászomon pedig az utolsó simításokat végzem. Anya Németországba utazik egy barátnőjéhez, pont holnap, és bár különböző időpontban, de azért együtt megyünk ki a reptérre, én pedig inkább várok pár órát, míg összetalálkozhatok Ritával, mint hogy addig máshol, másnál legyek. Izgatott vagyok, és izgulok is. Remélem, minden rendben megy majd a repülés körül. Nem kifejezetten szeretek repülni, számomra túl magaas a rizikófaktora, jobb szeretek buszozni vagy vonatozni. Késő bánat, azt hiszem. 
Ja igen, a díjátadó. Drága nagyapám kapott még életében egy életmű díjat, még 2015 szeptemberében, de akkoriban csak emléklap járt, mostanra azonban elkészültek fémből a plakettek is, és mintegy ezt megünnepelvén, az idei, szeptemberi Szinkronikum gálán az is átadásra került. Csak már átvenni nem tudta... Anya és én képviseltük idén. Az idei nyerteseknek pedig ezúton még egyszer gratulálok! Természetesen nem csak maga a gála volt, volt kerekasztal beszélgetés, amire nem csak a színészek voltak meghívva, de a rendezők, hangmérnökök, fordítók, és a szakszervezet is, tényleg az egész szakma. A kerekasztal célja az volt, hogy a szakszervezettel karöltve jobbá, és megélhetőbbé tegyék a szakmát. Két év alatt már sokat haladtak előre, igaz, kis lépésekben, de reménykedve abban, hogy ebből később több, nagyobb sikerek is lehetnek. A kerekasztal és a díjátadó gála közt állófogadás keretei közt gondoskodtak az éhes és szomjas kollégákról, a gála hangulatát pedig egy színészekből és szakmabeli szakemberekből megalakult zenekar, A Magyar Változat Munkatársai emelték. A műsort pedig egy rövidfilm zárta, csupa olyan színész és színésznő arcképével, akik már nem lehetnek közöttünk, Kalló Flóriántól kezdve Szakácsy Sándoron át Kaszás Attiláig mindenki belekerült, aki csak számított. És ha már olyanok örökségéről beszélünk, akik már nem lehetnek velünk, a szakszervezet büszkén jelentette be a Selmeczi Roland tálentum díjat is, melyet minden évben szintén a Szidosz és a Szinkronikum keretei közt osztanak majd ki egy 40. életévét még be nem töltött színésznek. Összességében nagyon tartottunk ettől az összejöveteltől anyával, attól féltünk, túlságosan érzelmes lesz, és nem fogjuk tudni megállni sírás nélkül. Így is lett, de valahogy olyan emelkedett és tiszta volt az egész, még jól is esett elmorzsolni néhány könnycseppet. 
Rendet raktam, mielőtt elmegyek. Már csak két dolgom van, elmenni egy automatához és pénzt kivenni, amit itt hagyhatok anyának - kizárólag meglepetésből és segítő szándékból, és elvégezni az utolsó simításokat a kézipoggyászomon. Holnaptól pedig új élet, új én, minden új. Kívánjatok nekem szerencsét, erőt és kitartást, hogy végig tudjam vinni minden eltervezett ötletemet!

Lorie

U.I.: De jó, hogy vége ennek a kesze-kusza bejegyzésnek! 

37. Továbbléptem

2017.09.18. 01:20, Lorie-tan
avagy új én, új élet

Bezony. Míg mások január elsején jutnak el ehhez az egyébként igen közhelyes fogadalomhoz, én idén szeptember a 17.-ét és 18.-át összekötő éjfélkor. De nem hobbiból jutottam erre az amúgy igen súlyos döntésre, hanem bizony voltak ezt megelőző, befolyásoló tényezők. Egy kis recap (hint: ha lelkesen követtél az elmúlt 2-3 hónapban, neked ez nem lesz újdonság):
1. Mint azt már egy korábbi bejegyzésben tudtotokra adtam, kegyetlenül és indokolatlanul kirúgtak a recepciós pozíciómból. A helyzet az, kérem szépen, hogy 2017-ben Magyarországon jobban megéri 3 hónapig alkalmazni valakit, próbaidős fizetésért, majd útjára engedni, és felvenni a következőt, aki erről mit sem sejtve aláír, majd 3 hónap múlva ő is repül, és így tovább. Nem mondom, hogy tökéletes munkaerő voltam, hisz mindenféle előzetes tanulmány és tapasztalat nélkül csöppentem bele a világba, de a fenébe is, a szívem és a lelkem beletettem abba, amit csináltam, odaadággal és alázattal húztam az igát a nehéz napokon is, és mikor összeomlottam volna, arra gondoltam, "tulajdonképpen milyen csodálatos, szerető és segítőkész kollégáim vannak, értük megéri". Sejtettem valamit arról, hogy a próbaidő 3 hónapra szól, valami fogalmam arról is volt, hogy körülbelül mikor járhat le, de mivel először dolgoztam közalkalmazásban, nem voltam tisztában azzal, hogy nekem kell-e az illetékes elébe mennem, vagy majd jön hozzám valaki, aki azt mondja, "Lorie, ugye tudod, hogy egy hét múlva lejár a próbaidőd? Lenne valamelyik nap fél órád beszélni?" Szép lassan kicsúsztam a próbaidőből, nem jelentkezett nálam senki, én sem mentem senkihez, így mikor már másfél hét telt el a próbaidő végétől számítva, lassan megkönnyebbültem, hogy tulajdonképpen megúsztam. Ekkor volt augusztus közepe, törtem a fejem, mondom, még van fél hónap a nyárból, ki kéne használni. Igazán rendes voltam, más kollégákkal ellentétben én a próbaidőszakomban nem is kértem szabadságot. Megemlítettem a Front Office Manager-nek. Különös volt, nem adott egyenes választ, csak arra sarkallt, hogy menjek be egy olyan napon beszélni vele és a HR-essel, amikor amúgy nem is dolgozom. Eléggé igyekeztem soha senkinek nem a tyúkszemére lépni, így nem ellenkeztem ezzel a kéréssel, de végig ott volt a gyomromban a gyanú, hogy ez bűzlik. És igazam lett. Hármasban meghívtak kávézni, és ott helyben ki is rúgtak. (De ez is milyen szemétség, behívnak a szabadnapodon, hogy ne befolyásolja az érzelmi hangulatod a munkádat.) Az ok: "Három hónap alatt nem fejlődtél annyit, amennyit más igen, a profilod továbbra nem egyezik a hotel által képviselt profillal, például nem jól kezelsz stresszhelyzeteket." Annyira kivoltam, hogy ocsúdnom kellett pár napot. Itthon is ocsúdott mindenki. A kollégák is ocsúdtak. Aztán anyával elkezdtünk egy kicsit utánajárni a magyar jognak, mondván, ha már kirúgtak, akkor miért is kell pontosan bejárni? A válasz: mert már kifutottam a próbaidőből. Itt is bosszankodtam egy sort, mert rájöttem, hogy engem valójában nagyon is behúztak a csőbe. Mélyebbre ástam a magyar jogban, és rájöttem, el kell érnem, hogy a szerződésem közös megegyezés alapján bomoljon fel. Ha így történik, a munkáltató köteles eltekinteni az egy hónapos felmondási időtől. Hosszas huzavona kezdődött, míg végül elértem, hogy a HR-es meghallgasson, és bele is egyezzen az akaratomba. Egy hétbe is beletelt, eddigre már majdnem minden kolléga tudta. Kezdetben csak a magyaroknak meséltem, aztán az idegennyelvűeknek, végül a nem-reciseket is beavattam. A döntésben igazából az is sürgetett, hogy a háttérben megkeresett egy jóval kisebb hotel, tizedannyi szobával, Zugló határában, 12 órás munkaidőben. Lelkes voltam. Hittem benne, hogy ha itt nem sikerül, majd ott fog, és valóban, meg is tettem mindent, amit a döntéshozatal előtt meg kellett tennem. Főnökkel konzultáltam, próbanapra jártam, de végül úgy döntöttem, nem. Mindenkinek azt mondtam, azért, mert túl messze van, és én is túl messze lakom ehhez a munkához, mikor a valódi ok tulajdonképpen az volt, hogy még nem álltam készen. Tudjátok, mikor szereted a munkád. Törődsz a vendégekkel, a környezettel, szinte gondoskodsz róla, odaadással. Nos, én úgy éreztem, még olyan friss volt a pofon, amit a hoteltől kaptam, hogy még képtelen lennék igazán mást szeretni, odaadással lenni valami más iránt. Úgy meg igazából nem is éri meg csinálni. Így telt az utolsó hetem a hotelban. 
2. Szakított velem a legjobb barátnőm. A holtomiglan-holtodiglan, a "majd ha öreg leszel, tartom az infúziód", a 10 éve sülve-főve együtt, a megjártuk Japánt, Ausztriát, a virtuális világok szülőanyjai legjobb barátnőm. Még csak épülgettem a hotelos pofonból, és igazából csak óvatosan kacsintgatni mertem a jövőm felé, még csak néha szárnyra-szárnyrakapott a gondolat, hogy majd egyszer lesz valami más munkám is, és leszek egyszer újra boldog és teljes értékű, amikor tarkón vágott. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy valószínűleg megtört bennünket, hogy előbb ő ment el Japánba, majd én Angliába, de én hittem benne, hogy az idő-és téreltolódás nem lehet akadálya valaminek, ami tíz éve tart. Próbálkoztunk. Itt nem csak arról volt szó, hogy nem lesz kivel moziba menni, vagy koccintani szilveszterkor, itt a virtuális világaink omladoztak a mi porladásunkkal. Meg akartam menteni ezt a folyamatot, vissza akartam forgatni, mert hittem benne, hogy vissza lehet, de mindhiába fáradtunk. Csalódott és dühös vagyok. Azt hittem, ismerek valakit, akit valójában nem ismertem, ő viszont nagyon jól ismer engem, pontosan tudja, hogy skorpió vagyok, és nem fogom neki egyhamar elfelejteni, hogy álmatlan éjszakákat és naphosszat tartó fejfájást okozott nekem. Úgy döntöttem, ha ő szakít velem, én is szakítok vele. Töröltem minden kontaktját, minden linkjét, minden hozzá tartozó dokumentumot, fájlt, fényképet. Tudom, kicsinyes bosszú, és igazából nem oszt, nem szoroz az ő szemében, viszont nekem sokat segít a továbblépésben. Különös dolgokra vesz rá ez a pofon. Olyan emberekkel veszem fel a kapcsolatot, vagy fontolgatom, akik szintén örök haragosaim voltak, összeírtam egy csomó teendőt, nézni-, írni- és szerkesztenivalót, mintegy magamat is hitegetve, hogy nincs is szükségem rá, elvagyok én nélküle is, de a valóság az, hogy a gondolataim minduntalan vissza-visszakalandoznak hozzá. Régi haragosaim is, akikkel ismételten beszélőviszonyban vagyok, csak addig érdeklődnek irántam, míg én kezdeményezem a beszélgetést. Egy unalmas, szerda délelőtt egyikőjüknek sem jut eszébe megdobni egy sorral arról, hogy tulajdonképpen hogy is vagyok. És ugyan áltatom magam, hogy nem vagyok magányos, mégis a szívem mélyén pontosan tudom, hogy ez nem így van. Gondoltam, ha ennyire nem tudom elengedni a szerepjátékot, keressünk valami mást. Kismillió van. De a helyzet az, hogy formájában, stílusában és témájában is mindegyik oly távol áll tőlem, hogy a kedvem is elmegy a csatlakozástól.

Nem baj. Mert tudjátok, mi van? Kiábrándultam a magyar munkamorálból, kiábrándultam a magyar emberekből. Mondhatni megsértődtem rájuk. Méghozzá annyira berágtam, hogy fogom magam, és jól elmegyek Tring-be, Angliába, egy imádnivaló 7 éves kislányhoz és a 15 éves nővéréhez, és rengeteg időm lesz magamra. Lesz időm publikálni az oly rég tervben lévő első fejezetét a webregényemnek, lesz időm tökéletesre polírozni a többi weboldalamat, lesz időm megnézni olyan sorozatokat és animéket, amik hozzátesznek az értékeimhez, lesz időm rengeteget olvasni, lesz időm továbbfejleszteni parlagon heverő japántudásomat, lesz időm dalokat és mangákat fordítani, lesz időm képregényt rajzolni, lesz időm felfedezni és kiismerni egy új várost és környékét, lesz időm kávézni, lesz időm sminkelni és vásárolni, lesz időm 4 órában valami másodállást keresni, lesz időm bulizni járni, lesz időm színházba menni, lesz időm kirándulni, sportolni, táncolni, lesz időm felvenni a fonalat ott, ahol abbahagytuk olyan barátokkal, ismerősökkel, akik kint vannak, lesz időm összetalálkozni egy jóképű, korombeli angol úriemberrel, és lesz időm flörtölni vele, és lesz időm férjhez menni, és gyereket szülni neki. És mindenki, akit itthon hagytam, eheti a kefét, mert boldog leszek, és nem fognak érdekelni, ha vissza akarnak kapni. 

Peace out.

Lorie

  

U.I.: Egyébként a napokban felkeresett egy volt kollegina, és meghívott a születésnapi bulijára, munka után, természetesen. Nem számítottam rá, de összetalálkoztam a volt főnökömmel is, aminek annyira nem örültem, főleg, hogy bájcsevegnem is kellett vele. Tudjátok, mi van? Szerintem meg vannak győződve arról, hogy ők tulajdonképpen még jót is tettek velem azzal, hogy elküldtek. A buli egyébként nagyon jól sikerült, és utána egy másik kolléga fel is ajánlotta, hogy alhatok nála, az óra késői állására való tekintettel. Tök figyelmes volt, reggel kávét készített, meg lement a boltba reggeliért. Ők hiányozni fognak. Fentebb csatoltam 3 fényképet a buliról, most pedig zárom ezt az igen hosszú, és ismételten igen kuszára sikeredett bejegyzést. 

36. Good ol' England

2017.09.07. 22:08, Lorie
avagy ismét útra kelek

Na, hát mint a cím is sejteti, sokat nem dagonyáztam a saját pocsolyámban. Még mindig nem döntöttem el, hogy milyen irányt adok az életemnek, de úgy döntöttem, addig is csináljunk valamit. Bármit. És miért ne vegyíteném a kellemest a hasznossal, ha megtehetem? Nem volt létszükségletem, de nyitva hagytam a lehetőségét annak, hogy ismét aupair legyek, és lám, a lehetőség ismét cska itt kopogtat be. Szeretek fair lenni, igazságosan játszani, és általában annak adom magam, aki először megkeresett, de ezúttal 3-4 másik lehetőségre mondtam nemet, csak hogy a nekem legmegfelelőbb (nek tűnő) lehetőségnek adhassam magam. Ugyan pénzben nem fog akkorát robbanni, mint bármilyen korábbi alkalmazásom, de sok más apróság mellett úgy döntöttem, ennyit nekem megér. Először is, 3 gyerek van. Aki követett előző aupairkedésem során, az tudja, hogy 2 gyerekre vigyáztam egy magyar családnál, és mi tagadás, voltak nehezebb napjaink. Na de akkor hogy merek bevállalni hármat? Hát kérem szépen, a legnagyobb gyermek 22, egyetemista (egyébként Brighton-ban), a középső 15, és a legkisebb 7. Pillanatnyilag egy magyar aupair-jük van, akivel valószínűleg még egy darabig közös szobán fogok osztozni, mert annyira megszerette a család, hogy elszállásolják még pár hétig, hónapig, mielőtt kiköltözik. Másfelől, a munkaidő rugalmas. Mivel mindenki iskolában van, ezért a nap java része szabad. Előreláthatólag a reggel lesz a legforgalmasabb, illetve a délután, amikor elviszek és meghozok mindenkit az iskolából, enni-ini kapnak, leckét csinálnak. Lesz lehetőségem valami mást is dolgozni mellette, hogy az amúgy átlagos fizetést egy kicsit megfejeljem. Tehát, összegezve, kevés munkaóra, ingyen lakhatás és étkeztetés, mindez 45 percre Londontól. 
Elkezdtem összeszedni az életem. Már meg is vettem a repülőjegyet, remélem, hibátlanul. Írtam egy hosszú listát arról, hogy kikkel kell mindenképp összeülnöm egy kávéra, ha már kint leszek, meg pár apróság vár még rám. Apróság úgy, mint új laptopot fogok venni, mert a mostani már elég fáradt, bankba kell mennem ezt-azt elintézni, és hát összerakni az életem újabb fél-egy évre, amit Magyarországtól távol fogok tölteni. De nem sokáig búcsúzom, már most látni előre, hogy a karácsonyt és a szilvesztert is egyaránt itthon fogom tölteni.
Gondolkodok rajta, hogy kéne egy tisztán angol nyelvű blogot is írnom, a kint töltött időmről. Még nem döntöttem ezügyben, mivel én meg a blogolás hajlamosak vagyunkk elhanyagolni egymást. Minek egy harmadik blog, amivel nem törődök? 
Hajh, azért be vagyok ám tojva rendesen. Először is, Luton az azért nem Gatwick. Amennyi terrortámadás van mostanában, főleg London környékén... Luton-t szeretik piszkálni. És ha még ez nem lenne elég, a Brexit-zűr még mindig nem múlt el Anglia felől. Ha egyszer a mi vezérünk úgy dönt, lezárja a határokat, a Brexit meg kitoloncolja a bevándorlókat... Na, de remélem, csak feleslegesen vizionálok. 
Mindenesetre újabb szakasza zárul le az életemnek, és egy újabb veszi kezdetét. Mindig izgalommal nézek valami új elébe, mindig azt remélem, majd valami jobb lesz, valami változik.
Akkor is boldog leszek, ha nem támogat senki. És most megyek, pakolok tovább. 

Lorie

35. Új munkálatokba fogtam

2017.09.02. 14:52, Lorie-tan
avagy csapongok

Kész össze-visszaság vagyok mostanában. Csupa végletesség, hogy úgy mondjam. Még mindig nem döntöttem el, mihez kezdjek az életemmel. Tudom, sokan azt mondják, hogy adjak időt magamnak, amíg minden leülepszik, és tisztán látom a dolgokat, de eddig még nem sikerült. Olyannyira nem, hogy Pesten keresek albérletet, de munkát külföldön. Ez már csak ilyen szokás nálam. Akárhányszor padlóra küld az élet, én rage quit-elek, és elmegyek egy évre máshová. És igazából nem lenne ellenemre. Szeretnék minél többet látni a világból, amíg még van rá lehetőségem, és eme tervem előtt egyengetem épp az utam. Csak tudnám, akkor miért keresek épp Pesten lakást...

Szóval pillanatnyilag inkább a netes életemnek hódolok, ha már a nyakamba szakadt ennyi idő. Kicsit szégyellem, mert ezt a sok energiát az új életembe is fektethetném, de amikor olyan jól esik! Egy új oldalamon dolgozok, és egy új történeten. Remélem, hamarosan mindkettőt meg is oszthatom veletek, de egyelőre mindkettő nagyon kezdetleges még. 

Ezen kívül a sorozataimmal vettem fel újra a fonalat, most épp a House of Cards-ot, és a Vikings-et nézem. 

Gyakran győzködöm magam azzal, hogy én így, ebben a környezetben, ennyi csinálni valóval nem vagyok magányos, de azért mégis csak. Rám tör a rajongás, vagy fellelkesülök valamin, és nincs, akivel beszéljek. Ez azért igen csak ijesztő. 

Mégis csak lehet, hogy ősziesre veszem majd az oldal külsejét. Időm, kedvem, és hangulatom is ahhoz van. 

Szedjetek össze!

Lorie

34. Voice

2017.08.30. 20:58, Lorie-tan
avagy ezúttal nem tudnék frappáns címet adni a bejegyzésemnek, így cheesy-corny mód az épp hallgatott számról kapja a nevét

Az utóbbi időszakban több ízben is hülyét csináltam magamból. Sajnálom, ez most egy ilyen bejegyzés lesz. Először is, miután feltettem nektek az új külsőt, pár nappal később behívtak egy szabadnapomon a munkahelyemre, hogy beszéljenek velem valamiről. Próbaidőn voltam, 3 hónapig. Sejtettem, hogy valamikor mostanság jár le, hó eleje felé, de nem tudtam, hogy mennek errefelé a dolgok. Szólni kell, hogy véglegesítsenek, vagy automatikus a folyamat, mindenesetre gondoltam, lassan szóvá teszem, hogy kivenném az első szabadságomat, gondolván, kivártam a 3 hónapot, a nyárból pedig egy hónap sincs vissza. Azt gondoltam, erről akarnak velem beszélni, amikor behívnak. Anyáékkal előtte napokat sakkoztunk, hogy vajon mi lehet az, ami miatt behívnak a szabadnapomon, de végül abban mind egyetértettünk, hogy nem fognak kirúgni, hisz alig van ember. Bementem. Már ott gyanús volt kicsit a dolog, hogy mikor beértem, a front office manager közölte, hogy ő is jön, de nem gondoltam bele többet annál, mint hogy végül is joga van tudni arról, mikor mennék szabadságra. Nos, nem a szabadságomról volt szó végül. Kivittek kávézni, és szépen kirúgtak. Nem kell mondanom, hogy igen váratlanul ért. Olyannyira, hogy mondani sem tudtam mit. Aznap teljesen használhatatlan voltam már, dühös voltam, és elkeseredett, és csak sírtam és sírtam, végig sem gondoltam, mi történik most velem. Aztán anyáék egy kicsit jobban belemásztak a kérdésbe, kiderült, hogy másfél héttel túlhaladtam a próbaidőszakot, a szerződésem pedig határozott időre szólt, november 7.-éig. Sehogy se ért össze a dolog. Jogás segítségét kértem, aki beavatott abba, hogy beértem a bizonyos felmondási időbe, amikor is a munkáltató 1 hónap munkavállalásra kötelezhet még a felmondást követően. Olyan mérges és feldúlt voltam, hogy úgy döntöttem, erre engem ember nem kötelez, úgyhogy alaposan körbejártam a lehetőségeim jogi téren, és kierőszakoltam a közös megegyezés alapján történő felmondást, amivel tulajdonképpen másfél extra hetet dolgoztam még, aztán többet nem. Sokat tanultam ezen a helyen, és tudom, látom a kollégákon, hogy szerettek, meg nem értenek egyet ezzel az egésszel, de ezután a történet után akkor sem maradnék náluk, ha könyörögnének.
Rögtön kirúgásom másnapján jött is egy telefon egy másik helytől, jóval kisebb, csendesebb, pénzben és munkaidőben is mást ígérő helytől, hogy recepcióst keresnek. Még ki sem hűlt a másik hely hullája, nyakig voltam a jogban, olyan hirtelen jött az egész, hogy nem igazán tudtam még odafigyelni erre a lehetőségre. Megígértem, hogy jelentkezek, és ha tudunk találkozni, részletesen el is mondom, mi nehezíti most számomra a döntést. Felmondtam, megkaptam a szerződést, szabaddá tettem magam, szóval felhívtam a helyet, hogy el tudnék menni, hogy megnézzem, miről is beszéltek nekem a telefonban, meg is beszéltünk egy napot. Reggel 7-re mentem, és este 7-ig ott kellett volna lennem, és tanulnom, ismerkednem. És bár nagyon sok párhuzamot vontam az előző munkahellyel, és minden és mindenki nagyon helyes volt, rám tört az az érzés, hogy ezt hosszútávon kell csinálni. Ha egyszer elkötelezem magam, akkor bele kell adnom mindent, és minden nap fel kell kelnem Halásztelekről reggel 4-kor, és minden nap este 9-re érnék haza, és nem kapnék ebédet, mert nincs szakács, egyszerűen azt éreztem, túl korai még. Ha az ember elmegy valahová dolgozni, főleg 12 órában, akkor a munkahelye akaratlanul is a második otthonává válik. Szerettem is volna, ha azzá válik. De úgy éreztem, még nem állok készen erre. Talán butaság volt. SZóval mindenesetre szégyenkezve, pironkodva megmondtam, hogy ezt én sajnos nem tudom vállalni. De rendesek voltak, minden kaput nyitva hagytak igazából, arra az esetre, hogy ha valaha vissza akarnék találni hozzájuk. 
Legutolsó sorban pedig a magánéletem sincs most igazán rendben. Most lett szabadidőm, foglalkozhatok azzal, amivel csak szeretnék, sorozatozhatok, blogolhatok, de közben azok az emberek, akiket itt hagytam a világhálón, míg én éltem az életem, egyszerűen eltűntek. Nem hibáztatom őket, amiért más irányba megy az életük, mégis csalódott vagyok, és úgy érzem, ismét csak hülyét csináltam magamból. 

Hiszek benne, hogy majd talpra állok. Uralkodik rajtam még egy kis zavar, például pesti lakást és külföldi munkát keresek egyszerre, de abban reménykedem, a zavar majd elül, és majd én is tisztán fogok újra látni. A dizit egyelőre meghagyom nektek. De még nem döntöttem el, hogy azért-e, mert továbbra is recepciós pozíción töröm a fejem. Mostanában nagyon gyakran hiányzik Chichester. Talán oda is visszalátogatok majd a közeljövőben. Vannak terveim, egyébként, sok-sok sorozattal töltöm ki az üres időt, új oldalakon, történeteken dolgozok, lakást és állást keresek, ha pedig minden kötél szakad, nyelveket fogok tanulni, nyelvvizsgázgatni. Csak aztán nehogy ismét hülyét csináljak magamból. 

Ezt az ömlengést hoztam most nektek, bocsánat a összeszedetlen hisztériáért, nem lesz belőle szokás.

Legyetek jók!
Lorie

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 
Szekrényem


● Rajzaim
● Mangáim
● Fotóim
● Írásaim
● Elérhetőségeim

 
Társalgó


A szerkesztő: 
Lorie
Az oldal indult: 2013. január 26
Kommentálás előtt: 
Cset- és csereszabályzat
Visszatérőknek: Csetikonok

 
Sententia
Lorie kérdezi:
Sok pénz egy utált munkáért, vagy kevés pénz valamiért, amit szeretsz?

Inkább keresek sok pénzt valamivel, amit nem szeretek.
Inkább keresek kevesebb pénzt valamivel, amit szeretek.
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 

Figyelem! Az oldalon fellelhető minden rajz, fénykép, írás az én szellemi tulajdonomat képezi. Másolás, lopás büntetőjogi következményeket vonhat maga után! 


Ha fújnak az õszi szelek - forogjanak a papírforgók!!! Négy szép színes forgó érkezett a Mesetárba! Kukkantsatok be!    *****    Légy a magad asztrológusa! INGYENES az asztrológia OKTATÁS az ASZTRO-suliban.    *****    Születési horoszkóp,+3 év elõrejelzés,+ biotérkép = 2000 Ft.utána ingyenes Tanácsadás, telefonon skype -on,messengeren!    *****    Butterfly-Wings - Egy18 éves lány blogja; érdekes cikkekkel, videókkal, véleményekkel várja a látogatókat. ^-^    *****    Tokio Hotel FANFICTION | Tokio Hotel véleményblog | Tokio Hotel FANFICTION fordítások | Tokio Hotel Fanfiction | TH blog    *****    A karma és az asztrológia kapcsolata    *****    Engedd meg, hogy horoszkópod elkészítésével szabad választásodban segítségedre lehessek. Várlak a csillagjövõ oldalon!!!    *****    &#9835; Vár Téged is az egyetlen magyar nyelvû, megbízható Zara Larssonnal foglalkozó forrás! &#9835; ZL Hungary &#9835; ZL Magyarország &#9835;    *****    WISE-VOGUE | MERT A DIVATBAN IS LEHETSZ BÖLCS! - ÚJ BLOG TERMÉKTESZTEKKEL, TIPPEKKEL, ÖTLETEKKEL A MINDENNAPOKRA    *****    Nettó Bruttó Bérkalkulátor 2018    *****    A HUN Tv kezet nyújt, Asztrológiai elõadásom az Élet Magazin mûsorában.    *****    INGYEN letölthetõ OSHO könyvek, ezoterikus olvasmányok, Asztrológia: tanácsadás, oktatás.    *****    ***Munkatársakat keresek kezdetben mellékjövedelemként / Napi 1-2 óra munkával, majd késõbb akár fõállásban is!***    *****    Ingyenes tanácsadás,rendeld meg a tetszésed szerinti elemzést és minden kérdésedre választ adok.Részletek az oldalon!    *****    Születési,baba,hold horoszkóp,elõrejelzés,párkapcsolati elemzés,fogamzási képlet! Ingyenes tanácsadás!Várlak!Kattints!    *****    Csillagászati ismeretek kézdõk és haladók részére. INGYENES ASZTRO-suli minden tanulni vágyónak!    *****    ** Portálépítés - G-Portál & HTML & CSS & Wordpress segítségek, kódok, sablonok, egyedi scriptek **    *****    ASHLEY TISDALE! Újra megnyitott az oldal! ASHLEY TISDALE! Újra megnyitott az oldal! ASHLEY TISDALE! ASHLEY TISDALE!    *****    CSILLAGKÉPEK - a fokok szimbólumai    *****    SELENA GOMEZ MAGYARORSZÁG - 6 ÉVE ONLINE - SELENA GOMEZ MAGYARORSZÁG - 6 ÉVE ONLINE - SELENA GOMEZ MAGYARORSZÁG