Lorie-tan szekrénye
To do list

Bejegyzés:

● 

Amit követek:

● Horizon Zero Dawn 
● Legend of Zelda:
Breath of the Wild
● Vikings (S02E07)
● Sherlock (S03E03)
● Tudors (S02E04)
● The Last Kingdom (S01E03)
● Ousama Game (E06)
● Mahoutsukai no Yome (E06) 
● New Danganronpa V3 
● Prince of Tennis
(Már harmadjára...
Imádom. S01E06)

Amivel kokettálok: 

● Reign
● Gunpowder
● Narcos
● Downton Abbey
● Black Sails
● Mi kis falunk
● Terápia
● Game of Thrones S08
● House of Cards S06
(nagyon várom! és hiszek benne!)
● The Crown S02
(nagyon várom!)
● The Witcher
(nagyon-nagyon várom!)
● 3gatsu no Lion
● Haikyuu movies
● Free! movies

 
Tájékozódj

● Szekrényajtó
● Hol vagyok?
● Lorie
● Parafatáblám 
● Vendégkönyv
● Reklámkönyv

 
Rókáim

>>Facebook<<
13 / korlátlan
 





 

Ikonra vár: -

 
Oh my Plurk!
 

Szekrényajtó

40. Le, vissza- és beszámolás

2017.10.13. 20:28, Lorie
avagy első heteim Tring-ben

Több, mint két hete itt vagyok. Az első csetlés-botlások kezdenek alábbhagyni, nagyjából kezd beállni a rend, kezdem kitapasztalni, kivel meddig mehetek el. Persze, még így is sokat bénázok, de legalább semmit nem törtem még el :D Amelie imádnivaló, nagyon hamar megszerettük egymást, és Madison is édes, a szülők pedig maximálisan elnézők és mindent megtesznek a komfortomért, Rita pedig rengeteget segít. Gőzerővel dolgozom a pár bejegyzéssel ezelőtti listám megvalósításán is, úgyhogy arra gondoltam, a mai bejegyzés erről a listáról szólna. Leírínám, melyik tervemmel hogy állok. Íme hát a lista újra:

 

  • lesz időm publikálni az oly rég tervben lévő első fejezetét a webregényemnek: Még nem történt meg, ugyanis féletlenül kitöröltem az összesítő dokumentumomat, úgyhogy kezdhettem. mindent. előről. De azóta elkészítettem újra a segéddoksit, és neki lehet ülni az első fejezetnek. Reényt írni nehéz, nincs benne tapasztalatom, ezért is haladok ilyen lassan. 
  • lesz időm tökéletesre polírozni a többi weboldalamat: Hát, a tökéletestől még messze vannak, de a szándék megvan, és azóta is rengeteg frisst és ötletet halmoztam fel. 
  • lesz időm megnézni olyan sorozatokat és animéket, amik hozzátesznek az értékeimhez: Folyamatosan haladok az engem érdeklő sorozatokkal, de ez nem újdonság. Ami viszontújdonság, az az Ousama game, ami annyira megfogott, hogy egyből ki is műveltem magam a mangáiból, és tumblr-ön posztolgatok, és a Mahoutsukai no Yome, amit már elég rég kinéztem magamnak. Már láttam az ováit, mikor kijöttek, és elkezdtem a mangát is, és megfogadtam, hogy ha jön anime, azt nézi fogom. Eddig nem csalódtam. Holnap jön a Yowamushi Pedal season 3-at összesítő "anime" 1-2 új jelenettel, decemberben pedig egy vadiúj, 4. szezon! Nem egészen sorozat, de mivel nézni kell, ide sorolnám a Life is Strange új epizódját is, ami jövő hét csütörtökön jön.  
  • lesz időm rengeteget olvasni: Hehe, hát. Nem igazán vagyok olvasós. Nem is igazán hoztam könyveke magammal. Csak párat. De mivel felírtam, ezen szeretnék változtatni. Elkezdtem japánuk Natsume Souseki Kölyök-jét, és egy Japán működése című japán nyelvű könyvet. 
  • lesz időm továbbfejleszteni parlagon heverő japántudásomat: Lásd fentebb. 
  • lesz időm dalokat és mangákat fordítani: Időm épp lenne, de még nem ültem neki úgy istenigazán. Fejben már dolgozgatok, és fogalmazgatok, de papírra még nem vetettem semmit. 
  • lesz időm képregényt rajzolni: Hát, attól még messze vagyok! A szándék megvan, de kell egy forgatókönyv, egy történet, és egy csomó karaktervázlat. 
  • lesz időm felfedezni és kiismerni egy új várost és környékét: Nagyjából megtörtént. Tring nem túl nagy, de azért itt is van egy-két kávézó, iskola, Tesco, templom, meg vasút. Emlékszem, az első napok egyikén vagy ötször eltévedtem a Tesco-ba menet, és legalább ötször hazafelé. Ma már biztonsággal megtalálom, és a suliba menetel se okoz gondot, sőt, azt is tudom, hol iszom a legszívesebben a kávét (az fontos!), hol tudok bevásárolni az ebédhez, hol a könyvtár... A vasútállomáson még nem jártam, és a buszokat sem próbáltam még ki. De tudom, hol az öregek otthona! És a környező városokban sem voltam még. Megtehettem volna, de egyelőre túl nyuszi voltam random felülni egy buszjáratra, amin sosem ültem még, elmenni egy olyan városba, ahol sosem jártam még... De még rengeteg időm lesz rá. 
  • lesz időm kávézni: Van. Minden nap megállok a helyi M & S-ben, és veszek egy üveggel a kedvenc jegeskávémból. Vagy a helyi Costában iszok egy speciality latte-t, a karamellás a legjobb, szerény véleményem szerint. Egyszer ittam egyet a Black Goo-ban is, de az annyira nem ízlett. Nem volt elég édes az ízlésemnek, amit amúgy nehéz :D
  • lesz időm sminkelni és vásárolni: Felállítottam magamnak ezt a potenciálisan buta szabályt, hogy minden reggel sminkelek, mielőtt elhagynám a házat. Eddig jól tartom magam hozzá, és szebbnek is érzem magam tőle. Vásárolni... Hát, egyelőre csak élelmiszert vásároltam, de ahhoz hozzászoktam. Van itt egy-két butik, de semmi nagy, Chichester-rel ellentétben, úgyhogy azt hiszem, attól nem kell félnem, hogy a bőröndöm telelesz hazafelé. 
  • lesz időm 4 órában valami másodállást keresni: Időm lenne, de 2 hét még nem volt elég ahhoz, hogy rászánjam magam valami másra. Egyelőre még jó így. Lusta vagyok, na! 
  • lesz időm bulizni járni: Még nem ismerek senkit, akivel mehetnék, de reményeim szerint Rita bemutat pár új embernek :D
  • lesz időm színházba menni: Ó, a színház! Nagyon hiányzik! És nagyon szeretnék menni! De olyan drágák a jegyek, különösen Londonban! Pedig nagyon vágyom rá! Nem mintha számlákat kéne fizetnem, meg gyerekeket etetnem a fizetésemből, de azért csak rossz érzés egybe 100 fontot kiadni egy kis szórakozásért...
  • lesz időm kirándulni, sportolni, táncolni: A hétvégén tervezem meglátogatni valamelyik helyi edzőtermet és beiratkozni. Csak hogy egy kicsit formába lendüljek. Hátha nem csak futópadjuk van, hanem valami táncórájuk is. Jó lenne! Szép lassan az első kirándulásomra is ráveszem magam... 
  • lesz időm felvenni a fonalat ott, ahol abbahagytuk olyan barátokkal, ismerősökkel, akik kint vannak: Tervezek leutazni egyszer Chichester-be, meglátogatni a fiúkat, Gabiékat, és Dancsi barátnőm is szívesen lát Cambridge-ben. 
  • lesz időm összetalálkozni egy jóképű, korombeli angol úriemberrel, és lesz időm flörtölni vele, és lesz időm férjhez menni, és gyereket szülni neki: Hehe. Ez talán még kicsit odébb van. Pedig tervben van, talán még egy-két kocsmába is beülnék, hogy egy pasi felfigyeljen rám...

Zárásként íme pár fotó, amit a napokban lőttem:

    

Lorie

39. Tring

2017.09.28. 12:38, Lorie
avagy új életem egy angol kisvárosban

Tegnap végre útra keltem. Nem volt egyszerű menet, főleg mivel fél 8-kor már talpon voltam, hogy elköszönhessek mindenkitől, aki számít. Öcsikémtől első sorban, aki iskolába indult. Elköszöntem a nagyitól is, aztán anyával 11 fele elindultunk. Ő is repült, csak ő máshová. Legjobb barátnője 50 éves lett, és meglepiből kiutazott hozzá Németországba. És ha már így alakult, én is kimentem a reptérre, délre oda is értünk, anyát feltettem 2-kor a gépére, aztán elkezdődött a várós játék. Mivel az én gépem este 7-kor kellett volna, hogy induljon, gondoltam, mit nekem 5 óra, Rita, aki a család jelenlegi aupair-je, úgyis jön 5-re, majd ismerkedünk, beszélgetünk. Írtam neki sms-t, hogy hol ülök, és mit viselek, de valahogyan még ennek ellenére sem sikerült megtalálnunk egymást, csak később, mikor véletlen összeakadt a tekintetünk, és nem kaptuk félre azonnal, majd egy néma bólintás után megegyeztünk, miszerint egymást keressük. Onnantól kezdve gyorsabban mentek az órák, leszámítva, hogy az eredetileg 18:50-re kiírt gépet halasztották 19:25-ig, amiből végül 20:10-es felszállás lett. Nem voltam se ideges, se mérges, inkább csak igen fáradt. volt vagy 22:15, mire leszálltunk, mire Rita magához vette a csomagjait, mire Saeed megérkezett értünk, és mire megtaláltuk őt,volt 22:30, eztán ültünk csak autóba, hogy 23:00 körül elérhessük Tring-et. Majdnem mindenki megvárt ébren, leszámítva Amelie-t, akinek másnap ugye iskola van, de összeismerkedtem Hayley-vel és Madison-nal is, na meg a három cicával! Később lövök róluk nektek fotót. Saeed mondta, hogy nem kell felkelnem, ha nem akarok, ma meg holnap még intézik a gyerekeket, de rendes kislány voltam, fél 8 fele felkeltem, fél 9 fele elvittük Amelie-t iskolába, aztán tettünk egy nagy sétát Tring-ben, ismerkedtem a várossal. Fent a reggeli teámat láthatjátok. Kaptam beteglapot is a helyi klinikába, hogy ha bármi bajom van, ellássanak, első költekezésem pedig egy csomag betétre ment el xD Most itthon vagyunk. Kilátásban van még egy Tesco-zás, egy kis kertészkedés, este pedig amíg a szülők pilates-en vannak, én vigyázok a lányokra. Olyan nyugis, békés itt minden. Úgy érzem, nem kell megszakadni semmiben, és ez olyan jó. Úgy érzem, szeretni fogok itt.

A legközelebbi viszontlátásig: 
Lorie

38. Utolsó hetem itthon

2017.09.26. 15:55, Lorie
avagy díjátadó, helyzetjelentés, és egyebek

Utolsó hetem utolsó napját töltöm, és utolsó blogbejegyzésem írom Magyarhonból. Holnap kora este felkerekedek, és ismét elrepülök Angolföldre, ahol hivatalosan is kezdetét veszi az új életem. A napokban sokat konzultáltam a csomagküldőkkel, a családdal, tegnap pedig végre, végre megérkezett mindkét bőröndöm kintre, holnap pedig én magam is követem. A repülőjeggyel is volt egy jó kis köröm, ugyanis a Luton-ra tartó járat igen népszerű lehet, ezért csak 48 órával felszállás előtt nyitják meg az utasfelvételt. De remélhetőleg mindent jól csináltam, a repjegy is a kezemben van, a kézipoggyászomon pedig az utolsó simításokat végzem. Anya Németországba utazik egy barátnőjéhez, pont holnap, és bár különböző időpontban, de azért együtt megyünk ki a reptérre, én pedig inkább várok pár órát, míg összetalálkozhatok Ritával, mint hogy addig máshol, másnál legyek. Izgatott vagyok, és izgulok is. Remélem, minden rendben megy majd a repülés körül. Nem kifejezetten szeretek repülni, számomra túl magaas a rizikófaktora, jobb szeretek buszozni vagy vonatozni. Késő bánat, azt hiszem. 
Ja igen, a díjátadó. Drága nagyapám kapott még életében egy életmű díjat, még 2015 szeptemberében, de akkoriban csak emléklap járt, mostanra azonban elkészültek fémből a plakettek is, és mintegy ezt megünnepelvén, az idei, szeptemberi Szinkronikum gálán az is átadásra került. Csak már átvenni nem tudta... Anya és én képviseltük idén. Az idei nyerteseknek pedig ezúton még egyszer gratulálok! Természetesen nem csak maga a gála volt, volt kerekasztal beszélgetés, amire nem csak a színészek voltak meghívva, de a rendezők, hangmérnökök, fordítók, és a szakszervezet is, tényleg az egész szakma. A kerekasztal célja az volt, hogy a szakszervezettel karöltve jobbá, és megélhetőbbé tegyék a szakmát. Két év alatt már sokat haladtak előre, igaz, kis lépésekben, de reménykedve abban, hogy ebből később több, nagyobb sikerek is lehetnek. A kerekasztal és a díjátadó gála közt állófogadás keretei közt gondoskodtak az éhes és szomjas kollégákról, a gála hangulatát pedig egy színészekből és szakmabeli szakemberekből megalakult zenekar, A Magyar Változat Munkatársai emelték. A műsort pedig egy rövidfilm zárta, csupa olyan színész és színésznő arcképével, akik már nem lehetnek közöttünk, Kalló Flóriántól kezdve Szakácsy Sándoron át Kaszás Attiláig mindenki belekerült, aki csak számított. És ha már olyanok örökségéről beszélünk, akik már nem lehetnek velünk, a szakszervezet büszkén jelentette be a Selmeczi Roland tálentum díjat is, melyet minden évben szintén a Szidosz és a Szinkronikum keretei közt osztanak majd ki egy 40. életévét még be nem töltött színésznek. Összességében nagyon tartottunk ettől az összejöveteltől anyával, attól féltünk, túlságosan érzelmes lesz, és nem fogjuk tudni megállni sírás nélkül. Így is lett, de valahogy olyan emelkedett és tiszta volt az egész, még jól is esett elmorzsolni néhány könnycseppet. 
Rendet raktam, mielőtt elmegyek. Már csak két dolgom van, elmenni egy automatához és pénzt kivenni, amit itt hagyhatok anyának - kizárólag meglepetésből és segítő szándékból, és elvégezni az utolsó simításokat a kézipoggyászomon. Holnaptól pedig új élet, új én, minden új. Kívánjatok nekem szerencsét, erőt és kitartást, hogy végig tudjam vinni minden eltervezett ötletemet!

Lorie

U.I.: De jó, hogy vége ennek a kesze-kusza bejegyzésnek! 

37. Továbbléptem

2017.09.18. 01:20, Lorie-tan
avagy új én, új élet

Bezony. Míg mások január elsején jutnak el ehhez az egyébként igen közhelyes fogadalomhoz, én idén szeptember a 17.-ét és 18.-át összekötő éjfélkor. De nem hobbiból jutottam erre az amúgy igen súlyos döntésre, hanem bizony voltak ezt megelőző, befolyásoló tényezők. Egy kis recap (hint: ha lelkesen követtél az elmúlt 2-3 hónapban, neked ez nem lesz újdonság):
1. Mint azt már egy korábbi bejegyzésben tudtotokra adtam, kegyetlenül és indokolatlanul kirúgtak a recepciós pozíciómból. A helyzet az, kérem szépen, hogy 2017-ben Magyarországon jobban megéri 3 hónapig alkalmazni valakit, próbaidős fizetésért, majd útjára engedni, és felvenni a következőt, aki erről mit sem sejtve aláír, majd 3 hónap múlva ő is repül, és így tovább. Nem mondom, hogy tökéletes munkaerő voltam, hisz mindenféle előzetes tanulmány és tapasztalat nélkül csöppentem bele a világba, de a fenébe is, a szívem és a lelkem beletettem abba, amit csináltam, odaadággal és alázattal húztam az igát a nehéz napokon is, és mikor összeomlottam volna, arra gondoltam, "tulajdonképpen milyen csodálatos, szerető és segítőkész kollégáim vannak, értük megéri". Sejtettem valamit arról, hogy a próbaidő 3 hónapra szól, valami fogalmam arról is volt, hogy körülbelül mikor járhat le, de mivel először dolgoztam közalkalmazásban, nem voltam tisztában azzal, hogy nekem kell-e az illetékes elébe mennem, vagy majd jön hozzám valaki, aki azt mondja, "Lorie, ugye tudod, hogy egy hét múlva lejár a próbaidőd? Lenne valamelyik nap fél órád beszélni?" Szép lassan kicsúsztam a próbaidőből, nem jelentkezett nálam senki, én sem mentem senkihez, így mikor már másfél hét telt el a próbaidő végétől számítva, lassan megkönnyebbültem, hogy tulajdonképpen megúsztam. Ekkor volt augusztus közepe, törtem a fejem, mondom, még van fél hónap a nyárból, ki kéne használni. Igazán rendes voltam, más kollégákkal ellentétben én a próbaidőszakomban nem is kértem szabadságot. Megemlítettem a Front Office Manager-nek. Különös volt, nem adott egyenes választ, csak arra sarkallt, hogy menjek be egy olyan napon beszélni vele és a HR-essel, amikor amúgy nem is dolgozom. Eléggé igyekeztem soha senkinek nem a tyúkszemére lépni, így nem ellenkeztem ezzel a kéréssel, de végig ott volt a gyomromban a gyanú, hogy ez bűzlik. És igazam lett. Hármasban meghívtak kávézni, és ott helyben ki is rúgtak. (De ez is milyen szemétség, behívnak a szabadnapodon, hogy ne befolyásolja az érzelmi hangulatod a munkádat.) Az ok: "Három hónap alatt nem fejlődtél annyit, amennyit más igen, a profilod továbbra nem egyezik a hotel által képviselt profillal, például nem jól kezelsz stresszhelyzeteket." Annyira kivoltam, hogy ocsúdnom kellett pár napot. Itthon is ocsúdott mindenki. A kollégák is ocsúdtak. Aztán anyával elkezdtünk egy kicsit utánajárni a magyar jognak, mondván, ha már kirúgtak, akkor miért is kell pontosan bejárni? A válasz: mert már kifutottam a próbaidőből. Itt is bosszankodtam egy sort, mert rájöttem, hogy engem valójában nagyon is behúztak a csőbe. Mélyebbre ástam a magyar jogban, és rájöttem, el kell érnem, hogy a szerződésem közös megegyezés alapján bomoljon fel. Ha így történik, a munkáltató köteles eltekinteni az egy hónapos felmondási időtől. Hosszas huzavona kezdődött, míg végül elértem, hogy a HR-es meghallgasson, és bele is egyezzen az akaratomba. Egy hétbe is beletelt, eddigre már majdnem minden kolléga tudta. Kezdetben csak a magyaroknak meséltem, aztán az idegennyelvűeknek, végül a nem-reciseket is beavattam. A döntésben igazából az is sürgetett, hogy a háttérben megkeresett egy jóval kisebb hotel, tizedannyi szobával, Zugló határában, 12 órás munkaidőben. Lelkes voltam. Hittem benne, hogy ha itt nem sikerül, majd ott fog, és valóban, meg is tettem mindent, amit a döntéshozatal előtt meg kellett tennem. Főnökkel konzultáltam, próbanapra jártam, de végül úgy döntöttem, nem. Mindenkinek azt mondtam, azért, mert túl messze van, és én is túl messze lakom ehhez a munkához, mikor a valódi ok tulajdonképpen az volt, hogy még nem álltam készen. Tudjátok, mikor szereted a munkád. Törődsz a vendégekkel, a környezettel, szinte gondoskodsz róla, odaadással. Nos, én úgy éreztem, még olyan friss volt a pofon, amit a hoteltől kaptam, hogy még képtelen lennék igazán mást szeretni, odaadással lenni valami más iránt. Úgy meg igazából nem is éri meg csinálni. Így telt az utolsó hetem a hotelban. 
2. Szakított velem a legjobb barátnőm. A holtomiglan-holtodiglan, a "majd ha öreg leszel, tartom az infúziód", a 10 éve sülve-főve együtt, a megjártuk Japánt, Ausztriát, a virtuális világok szülőanyjai legjobb barátnőm. Még csak épülgettem a hotelos pofonból, és igazából csak óvatosan kacsintgatni mertem a jövőm felé, még csak néha szárnyra-szárnyrakapott a gondolat, hogy majd egyszer lesz valami más munkám is, és leszek egyszer újra boldog és teljes értékű, amikor tarkón vágott. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy valószínűleg megtört bennünket, hogy előbb ő ment el Japánba, majd én Angliába, de én hittem benne, hogy az idő-és téreltolódás nem lehet akadálya valaminek, ami tíz éve tart. Próbálkoztunk. Itt nem csak arról volt szó, hogy nem lesz kivel moziba menni, vagy koccintani szilveszterkor, itt a virtuális világaink omladoztak a mi porladásunkkal. Meg akartam menteni ezt a folyamatot, vissza akartam forgatni, mert hittem benne, hogy vissza lehet, de mindhiába fáradtunk. Csalódott és dühös vagyok. Azt hittem, ismerek valakit, akit valójában nem ismertem, ő viszont nagyon jól ismer engem, pontosan tudja, hogy skorpió vagyok, és nem fogom neki egyhamar elfelejteni, hogy álmatlan éjszakákat és naphosszat tartó fejfájást okozott nekem. Úgy döntöttem, ha ő szakít velem, én is szakítok vele. Töröltem minden kontaktját, minden linkjét, minden hozzá tartozó dokumentumot, fájlt, fényképet. Tudom, kicsinyes bosszú, és igazából nem oszt, nem szoroz az ő szemében, viszont nekem sokat segít a továbblépésben. Különös dolgokra vesz rá ez a pofon. Olyan emberekkel veszem fel a kapcsolatot, vagy fontolgatom, akik szintén örök haragosaim voltak, összeírtam egy csomó teendőt, nézni-, írni- és szerkesztenivalót, mintegy magamat is hitegetve, hogy nincs is szükségem rá, elvagyok én nélküle is, de a valóság az, hogy a gondolataim minduntalan vissza-visszakalandoznak hozzá. Régi haragosaim is, akikkel ismételten beszélőviszonyban vagyok, csak addig érdeklődnek irántam, míg én kezdeményezem a beszélgetést. Egy unalmas, szerda délelőtt egyikőjüknek sem jut eszébe megdobni egy sorral arról, hogy tulajdonképpen hogy is vagyok. És ugyan áltatom magam, hogy nem vagyok magányos, mégis a szívem mélyén pontosan tudom, hogy ez nem így van. Gondoltam, ha ennyire nem tudom elengedni a szerepjátékot, keressünk valami mást. Kismillió van. De a helyzet az, hogy formájában, stílusában és témájában is mindegyik oly távol áll tőlem, hogy a kedvem is elmegy a csatlakozástól.

Nem baj. Mert tudjátok, mi van? Kiábrándultam a magyar munkamorálból, kiábrándultam a magyar emberekből. Mondhatni megsértődtem rájuk. Méghozzá annyira berágtam, hogy fogom magam, és jól elmegyek Tring-be, Angliába, egy imádnivaló 7 éves kislányhoz és a 15 éves nővéréhez, és rengeteg időm lesz magamra. Lesz időm publikálni az oly rég tervben lévő első fejezetét a webregényemnek, lesz időm tökéletesre polírozni a többi weboldalamat, lesz időm megnézni olyan sorozatokat és animéket, amik hozzátesznek az értékeimhez, lesz időm rengeteget olvasni, lesz időm továbbfejleszteni parlagon heverő japántudásomat, lesz időm dalokat és mangákat fordítani, lesz időm képregényt rajzolni, lesz időm felfedezni és kiismerni egy új várost és környékét, lesz időm kávézni, lesz időm sminkelni és vásárolni, lesz időm 4 órában valami másodállást keresni, lesz időm bulizni járni, lesz időm színházba menni, lesz időm kirándulni, sportolni, táncolni, lesz időm felvenni a fonalat ott, ahol abbahagytuk olyan barátokkal, ismerősökkel, akik kint vannak, lesz időm összetalálkozni egy jóképű, korombeli angol úriemberrel, és lesz időm flörtölni vele, és lesz időm férjhez menni, és gyereket szülni neki. És mindenki, akit itthon hagytam, eheti a kefét, mert boldog leszek, és nem fognak érdekelni, ha vissza akarnak kapni. 

Peace out.

Lorie

  

U.I.: Egyébként a napokban felkeresett egy volt kollegina, és meghívott a születésnapi bulijára, munka után, természetesen. Nem számítottam rá, de összetalálkoztam a volt főnökömmel is, aminek annyira nem örültem, főleg, hogy bájcsevegnem is kellett vele. Tudjátok, mi van? Szerintem meg vannak győződve arról, hogy ők tulajdonképpen még jót is tettek velem azzal, hogy elküldtek. A buli egyébként nagyon jól sikerült, és utána egy másik kolléga fel is ajánlotta, hogy alhatok nála, az óra késői állására való tekintettel. Tök figyelmes volt, reggel kávét készített, meg lement a boltba reggeliért. Ők hiányozni fognak. Fentebb csatoltam 3 fényképet a buliról, most pedig zárom ezt az igen hosszú, és ismételten igen kuszára sikeredett bejegyzést. 

36. Good ol' England

2017.09.07. 22:08, Lorie
avagy ismét útra kelek

Na, hát mint a cím is sejteti, sokat nem dagonyáztam a saját pocsolyámban. Még mindig nem döntöttem el, hogy milyen irányt adok az életemnek, de úgy döntöttem, addig is csináljunk valamit. Bármit. És miért ne vegyíteném a kellemest a hasznossal, ha megtehetem? Nem volt létszükségletem, de nyitva hagytam a lehetőségét annak, hogy ismét aupair legyek, és lám, a lehetőség ismét cska itt kopogtat be. Szeretek fair lenni, igazságosan játszani, és általában annak adom magam, aki először megkeresett, de ezúttal 3-4 másik lehetőségre mondtam nemet, csak hogy a nekem legmegfelelőbb (nek tűnő) lehetőségnek adhassam magam. Ugyan pénzben nem fog akkorát robbanni, mint bármilyen korábbi alkalmazásom, de sok más apróság mellett úgy döntöttem, ennyit nekem megér. Először is, 3 gyerek van. Aki követett előző aupairkedésem során, az tudja, hogy 2 gyerekre vigyáztam egy magyar családnál, és mi tagadás, voltak nehezebb napjaink. Na de akkor hogy merek bevállalni hármat? Hát kérem szépen, a legnagyobb gyermek 22, egyetemista (egyébként Brighton-ban), a középső 15, és a legkisebb 7. Pillanatnyilag egy magyar aupair-jük van, akivel valószínűleg még egy darabig közös szobán fogok osztozni, mert annyira megszerette a család, hogy elszállásolják még pár hétig, hónapig, mielőtt kiköltözik. Másfelől, a munkaidő rugalmas. Mivel mindenki iskolában van, ezért a nap java része szabad. Előreláthatólag a reggel lesz a legforgalmasabb, illetve a délután, amikor elviszek és meghozok mindenkit az iskolából, enni-ini kapnak, leckét csinálnak. Lesz lehetőségem valami mást is dolgozni mellette, hogy az amúgy átlagos fizetést egy kicsit megfejeljem. Tehát, összegezve, kevés munkaóra, ingyen lakhatás és étkeztetés, mindez 45 percre Londontól. 
Elkezdtem összeszedni az életem. Már meg is vettem a repülőjegyet, remélem, hibátlanul. Írtam egy hosszú listát arról, hogy kikkel kell mindenképp összeülnöm egy kávéra, ha már kint leszek, meg pár apróság vár még rám. Apróság úgy, mint új laptopot fogok venni, mert a mostani már elég fáradt, bankba kell mennem ezt-azt elintézni, és hát összerakni az életem újabb fél-egy évre, amit Magyarországtól távol fogok tölteni. De nem sokáig búcsúzom, már most látni előre, hogy a karácsonyt és a szilvesztert is egyaránt itthon fogom tölteni.
Gondolkodok rajta, hogy kéne egy tisztán angol nyelvű blogot is írnom, a kint töltött időmről. Még nem döntöttem ezügyben, mivel én meg a blogolás hajlamosak vagyunkk elhanyagolni egymást. Minek egy harmadik blog, amivel nem törődök? 
Hajh, azért be vagyok ám tojva rendesen. Először is, Luton az azért nem Gatwick. Amennyi terrortámadás van mostanában, főleg London környékén... Luton-t szeretik piszkálni. És ha még ez nem lenne elég, a Brexit-zűr még mindig nem múlt el Anglia felől. Ha egyszer a mi vezérünk úgy dönt, lezárja a határokat, a Brexit meg kitoloncolja a bevándorlókat... Na, de remélem, csak feleslegesen vizionálok. 
Mindenesetre újabb szakasza zárul le az életemnek, és egy újabb veszi kezdetét. Mindig izgalommal nézek valami új elébe, mindig azt remélem, majd valami jobb lesz, valami változik.
Akkor is boldog leszek, ha nem támogat senki. És most megyek, pakolok tovább. 

Lorie

 
Csatlakoztam


#TringRocks

 
Szekrényem

● Rajzaim
● Mangáim
● Fotóim
● Írásaim
● Elérhetőségeim

 
Társalgó


A szerkesztő: 
Lorie
Az oldal indult: 2013. január 26
Kommentálás előtt: 
Cset- és csereszabályzat
Visszatérőknek: Csetikonok

 
Sententia
Az örökös vita...
Kávé vagy tea?

Kávé minden mennyiségben
Tea minden mennyiségben
Mindkettőt szeretem, a hangulatomtól függ
A körülményektől függ. Ha valakivel találkozom, kávé, ha szombat este egy kicsit fázok otthon, tea
Egyikért sem rajongok igazán, inkább... (chat)
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Ajtó
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Az erdő rókái
Indulás: 2013-01-26
 

Figyelem! Az oldalon fellelhető minden rajz, fénykép, írás az én szellemi tulajdonomat képezi. Másolás, lopás büntetőjogi következményeket vonhat maga után! 


Karácsonyra szép AJÁNDÉK egy Személyre szóló asztrológiai elemzés! Kinyomtatva és bekötve örök emlék marad!    *****    ***MUNKALEHETÕSÉG!*** Új cég, új lehetõség, ingyenes regisztráció! Ugye tudod, mit jelent elsõk között lenni...?!    *****    A legfrissebb videojátékokról olvashatsz híreket! Elemezzük a Call of Duty sorozat legújabb részét World War II    *****    A RENDKÍVÜLI horoszkóp akciók Karácsonyig tartanak,most rendelj saját illetve szeretteid részére elemzéseket. Kattints    *****    Blog, Videojátékok, Szórakozás, Technika! Call of Duty: WWII és sok más!    *****    Légy te is egy Új Márka Elsõ tagjai között ahol Azonnali 28%haszonhoz juthatsz!Részletek:huncalifeandme@gmail.com    *****    Nyerj akár 1 millió forint értékû bitcoint. A játék ingyenes.    *****    Tudtátok, hogy a Csiga-biga gyerekdalban eredetileg szó sincs tûzrõl?    *****    LEGYÉL FARMASI TANÁCSADÓ VAGY VEZETÕ! OTTHONI MUNKA, MAGAS KERESETI LEHETÕSÉGGEL! HA MOST CSATLAKOZOL, MÉG NYERHETSZ IS!    *****    Mi mennyi 2018 - Árak, változások 2018 - minimálbér, családi pótlék, adókedvezmények 2018    *****    Légy te is a Farmasi csapaom tagja!!!    *****    Születési,baba,hold horoszkóp,elõrejelzés,párkapcsolati elemzés,fogamzási képlet! Ingyenes tanácsadás!Várlak!Kattints!    *****    A Dynasty és a TVD 8.évadából megismert színésznõ, Nathalie Kelley elsõ hazai rajongói lapja. KATT! KATT! KATT!    *****    WISE-VOGUE | SZISSZ ÉS KLAU BEAUTY-FASHION BLOGJA TERMÉKTESZTEKKEL, TIPPEKKEL, ÖTLETEKKEL A MINDENNAPOKRA // WISE-VOGUE    *****    Charmed - Új külsõ - Még több tartalom - Még több információ, érdekesség - CHARMED - Bûbájos boszorkák - Varázslat - Cha    *****    Karácsonyra AJÁNDÉKOZZ szeretteidnek, barátaidnak SZEMÉLYRE SZÓLÓ HOROSZKÓP ELEMZÉST 3 ÉVES ELÕREJELZÉSSEL!    *****    Szerinted melyik könyvet kellene elolvasnom? Melyik film érdemes arra, hogy megnézzem? - Mementoim.Blogspot.hu    *****    Születési horoszkóp + 3 év elõrejelzés + Felszálló holdcsomópont,Chiron, Lilith 2000 Ft. + ingyenes konzultáció. Most!    *****    Szerinted melyik könyvet kellene elolvasnom? Melyik film érdemes arra, hogy megnézzem? - Mementoim.Blogspot.hu    *****    Exkluzív Karácsonyi Ajándékok - Exkluzív Karácsonyi Ajándékok - Exkluzív Karácsonyi Ajándékok