|
A Főnix - befejezetlen
2015.06.10. 18:20
 Arca csupa kosz volt már, lábai alig tartották. Erős szuszogása és el-elhomályosodó látása tudatta vele, hogy nem bírja már sokáig. Kézfejével lomhán letörölte a vért a szája széléről, ami akkor buggyant ki, mikor húga felbekólintotta vasmacskájával. Méregette az elhúzott vérfoltot a kézfején, majd tűzben égő szemeit ismét húgára fordította.
- Onee-chan, nem én akartam így!
- Hallgass... Elég volt...
Szünetet kellett tartania, hogy stabilizálhassa a légzését.
- A húgom vagy... Nem érdemelsz kevesebbet, mint hogy mindent beleadjak!
Hirtelen növekvő energiája felkavarta a légkört, és felcsapta a vértől arcába ragadt barna tincseket, elszánt, barna szemeiben tűz lobbant. May már jól ismerte ezt az erőt, mégis, akárhányszor látta, mindig lenyűgözte nővére ereje. Jam egrogyasztotta térdeit, majd hihetetlen gyorsasággal húga mellett termett, és ahol érte, ott támadta. Hol gyomorba, hol hátba, hol fejre értek Jam irdatlan erejű rúgásai. Addig rúgta, ütötte, amíg már benne is alig maradt erő, de húgában még kevesebb. Egy jól irányzott mozdulattal a levegőbe dobta kishúgát, ajkai erőteljesen álltak az ordítandó szóra.
- MUSHU!
May szabályosan megrémült nővére szavaitól. Rengetegszer látta már a tűzfőnixet, míg a lány gyakorolt, de sosem gondolta volna, hogy képes lesz ráuszítani.
Jam ujjai között lángocskák lobbantak fel, amit összegyúrva egy hatalmas tűzgolyóvá egyesített, hogy aztán egy heves markolás után kettétépje őket, és megcsinálhassa belőle a főnix szárnyait. Ezután, mintha csak tűznyelő volna, tüzet köpött, amiből megszületett a madár nyaka és feje. Testéhez pedig ő maga adta az utolsó hozzávalót: saját magát. Felgyújtotta ruháját, s teljes egészében ott állt May előtt a Főnix. Rengetegszer gyakorolta a trükköt, így biztosan nem nem égette meg magát. A madár visított egyet, majd a megrémült lány felé röppent.
Az egész manőverből az utcán járókelők csak pár másodpercnyi fénytüneményt láttak.
A kalóztanonc sikkantva zuhant a föld felé, és oda is veszett volna, ha a főnix meg nem tartja, és a földre nem teszi az eszméletlen lányt. A madár ezután leszállt, s Jam térdei, amint szétoszlatta a maradványait, megadták magukat, és a földre zuhant.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Arca csupa kosz volt már, lábai alig tartották. Erős szuszogása és el-elhomályosodó látása tudatta vele, hogy nem bírja már sokáig. Kézfejével lomhán letörölte a vért a szája széléről, ami akkor buggyant ki, mikor húga felbekólintotta vasmacskájával. Méregette az elhúzott vérfoltot a kézfején, majd tűzben égő szemeit ismét húgára fordította.
Figyelem! Az oldalon fellelhető minden rajz, fénykép, írás az én szellemi tulajdonomat képezi. Másolás, lopás büntetőjogi következményeket vonhat maga után!